Huseynov elmondta a hallgatóságnak, hogy a nemzetközi kapcsolatok geopolitikai szemlélete, amely a Szovjetunióban a hidegháború idején volt meghatározó, még mindig uralkodó hazájában, Azerbajdzsánban. Hozzátette, országa számára az elszigeteltség földrajzi elhelyezkedése miatt soha nem volt opció, mivel az ország mindig különböző nagy birodalmak „kereszteződésében” elhelyezkedett. Arra is rámutatott, hogy az orosz-ukrán háború kitörése óta országa stratégiai jelentősége megnőtt, mivel több árut szállítanak az Azerbajdzsánon keresztül haladó Középső Folyosó szállítási útvonalon.
Techera beszélt az Egyesült Államokról, ahol néhány hónap múlva elnökválasztás lesz. Szerinte a vezetőváltás önkép-változást is eredményez nemzeti szinten. Az Egyesült Államok a 20. század nagyhatalma volt, nagyon jól meghatározott önképpel. Ugyanakkor gyakran nem tudta, hogyan közelítse meg a nemzetközi kapcsolatokat. Manapság, véli Techera, ez épp fordítva van.
Az Egyesült Államoknak nagyon világos és következetes megközelítése van a külpolitikában, de belpolitikailag nehezen tudja megtartani az önképét. Megjegyezte azt is, hogy az értelmiségi elit most Európába exportálja ideológiáját, utalva a progresszív, woke ideológiára.
Ami Európát illeti, Techera úgy tekint rá, mint „inkább döntőbíróra, nem pedig nagy katonai hatalomra”. Úgy véli, hogy az EU-n belüli együttműködés korában Európa elveszítette erejének nagy részét. A 20. század közepe előtt sok volt a „szemben álló hatalom”, így a versengő európai birodalmak közül sokan egyben világhatalmak is voltak.
Amikor a moderátor megkérdezte, milyen lenne az ideális vezető ezekben a viharos időkben, Açıkalın három tulajdonságot nevezett meg: rugalmasság, pragmatizmus az értékek mellett, illetőleg a karizmát. Acharyaaz erkölcsösséget, Techera pedig a bátorságot adta ezeket hozzá. Majd kifejtette, hogy a férfiasság és a bátorság még akkor is erény, ha a woke ideológusok nem így tekintenek rá, majd állította, hogy „Orbán Viktort azért utálják, mert férfiként viselkedik”.
***